Young Love

A koncerten felcsendült csomó pörgős szám, amelyeket szerelemes balladákkal fűszereztek. Egyszerűen imádtam a zenét, és egy óra alatt komoly rajongóvá váltam. Kellemes volt nézni, ahogyan minden erejüket beleadják a fanok szórakoztatásába.
Lisa mellettem tombolt, én pedig próbáltam visszafolyatni a sikítást. Iszonyatosan jók voltak. Az idő gyorsan telt, pedig én úgy hallgattam volna őket.
Az utolsó szám végénél elmentem, hogy hozzak nekik vizet, meg tiszta ruhát. Végül is ez a dolgom.
-Rache! Nem baj, ha nem várlak meg? Sok a dolgom otthon.-nyúlt utánam Lisa.
-Dehogyis menj nyugodtan, majd otthon találkozunk.-mondtam, majd elsiettem a folyosó irányába.
Bevágtáztam az öltözőbe, és lehuppantam a kanapéra. Vártam, hogy berobbanjanak.
Az ikrek egy idő után meg is jelentek. Vagyis csak az egyik: Edward.
-Szia!-mosolygott.
-Ú nagyon jók voltatok! Gratula!-nevettem. Annyira úgy éreztem, hogy ő csak egy kedves barát, minthogy sem egy sztár. Egyáltalán nem volt nagyképű, vagy akár bunkó. Most már én is tudom, hogy miért rajonganak értük lányok ezrei. Nem a jó zene miatt, nem a helyességük miatt. Nem. Azért szeretik őket, mert bármikor megnevetettnek, és olyanok, mint egy civil.
-Huh, köszönjük.-huppant le mellém, mire egy törcsit nyomtam a kezébe.
-Holnap ugyanitt?-kérdeztem, majd odanyújtottam a tenyeremet egy pacsiért.
-Persze!-vigyorgott, majd belecsapott.
 Annyira úgy éreztem, hogy ő csak egy kedves barát, minthogy sem egy sztár. Egyáltalán nem volt nagyképű, vagy akár bunkó. Most már én is tudom, hogy miért rajonganak értük lányok ezrei. Nem a jó zene miatt, nem a helyességük miatt. Nem. Azért szeretik őket, mert bármikor megnevetettnek, és olyanok, mint egy civil.
Éppen indultam kifelé, amikor John berontott. Póló nélkül!!! Szerintem a nyálam a lábamon folyt végig a látványtól.
John vigyorogva lépett elém, hogy elvegye tőlem a törölközőt.
-Köszönöm.-mondta csábosan. Edward kerek szemekkel nézte, ahogyan elolvadok.
-Igazán nincs mit, hiszen ez csak egy törölköző.-motyogtam zavaromban, miközben kisöpörtem a szememből a hajamat, amit a koncert alatt kócoltam össze.
-Azt is, de legfőképpen azt, hogy megnéztél minket. Sara mondta, hogy már régen haza kellett volna menned.-mosolygott. Most már biztosan nyáladzom.
-Áh semmiség, meg amúgy is látni akartalak titeket.-éreztem, ahogyan az arcomon végigfut a meleg vér, ahogyan elpirulok. Hurrá, most már, tuti, hogy hülyének néz.
Közelebb lépett, majd megölelt. A teste forró volt és nedves, de nem zavart. Az illata tökéletes volt.
-Ez sokat jelent nekem. Nekünk.-tette hozzá zavartan, majd elhúzódott, és egy édes mosollyal fürkészte a meglepődött arcom.
Lefagytam. Semmilyen reakciót nem tudtam volna kifacsarni az arcmimikámból az ámultság és az izgalom hatása alatt.
-Rachel! Jössz velem haza? Hívok taxit.-kopogott be Taylor, majd összevont szemöldökkel nézett a félmeztelen Johnra. Ha nem lett volna fáziskésésem, akkor nevetni kezdek, de még mindig levegővétel nélkül álltam John előtt. Komolyan, attól féltem, hogy a sokk miatt megfulladok. Ez persze nem lett volna baj, ha John élesztene újra...
-Föld hívja Rachet!-rángatta meg Taylor a vállamat, mire az izmaim újra működésbe létek, és újra levegőt vettem. Majdnem megfulladtam a szokatlanul nagy mennyiségű oxigéntől. Köhögni kezdtem.
-Oké.-hörögtem.
-Kint várlak.-morogta, majd becsapta az ajtót.
Összerezzentem a nagy durranástól, majd felkaptam a táskám a kanapéról.
-Köszönöm ezt a szép napot!-mosolyogtam, majd az ajtó felé indultam, mire John megfogta a csuklómat, és visszatartott.
-Kikísérlek.-motyogta, majd felvett egy pólót. Legalább már nem fogok nyálcsóvát hagyni magam után.
Kiléptünk az ajtón, és elindultunk a hátsó kijárat felé. Csendben lépkedtünk a sötét, szűk folyosón.
-Hát akkor szia.-motyogtam. Nem jutott semmi frappánsabb köszönési mód az eszembe.
-Várj! Holnap látlak?-morogta.
-Természetesen, ha szükségetek van rám.
-Nekem igen.-vigyorgott.
Hófehér bőrét a lámpa halvány fénye világította meg. Az arcvonásai férfiasak és tökéletesek voltak.
Ekkor halk nyikkanás hallatszott a folyosó végéről, majd cipőkopogás, és hangos kiabálás. Amy. Mindig akkor zavar meg, amikor el kéne tűnnie.
-John, te meg hol a fészkes fenében voltál?-sipította.
-Én itt.-motyogta, mint egy megszeppent kisgyerek.
-Miért vagy az asszisztenssel?! Edwarddel és Liammal kéne lenned!
-Látod, hogy nem ott vagyok.-morogta.
-Akkor menj oda!-kiáltotta és a karjával az öltöző felé mutatott.
-Rachel, akkor holnap, és ha megkérhetlek arra, hozol egy kis gyümölcsöt?-fordult vissza felém, a dühöngő Amyre ügyet sem vetve.
-Persze, milyet hozzak?-kaptam elő a jegyzetfüzetem és a tollam.
-Banánt.-vigyorgott. Felnéztem rá, és megint a nyáladzás kerülgetett.
-Köszönjük Rachel.-mondta dühösen Amy, majd elrángatta Johnt, aki mosolyogva nézett vissza a dühös liba válla felett.

Lassan lépkedtem ki a nyári fülledt estében a rám váró Taylorhoz. Amikor meglátott tárcsázni kezdett egy számot. Gondolom taxit akart hívni.
-Inkább menjünk gyalog. Jó idő van, és szeretek sétálni.-kérleltem, miközben a telefont eltoltam a fülétől. Felhúzta a borzos szemöldökét, majd egyetértően bólintott.
Lassan ballagtunk a csendes utcákon, kikerülve a dublini forgalmat, és zajt. A háztömbök közötti séta nagyon jól esett a fárasztó, ám de csodás nap után. 
John teljesen megbabonázott, bár még csak egy napja ismerem, és nem volt valami fényes az első pillantásunk egymásra. 
-Szóval, kik is voltak ezek a tojások?-kérdezte szemrehányóan vigyorogva.
-A Jedward.-mondtam diadalmasan, mire elnevette magát.
-Ezek azok, akik Lisa falán lógnak?
-Pontosan. Egyébként jó zenéjük van. Legalább is nekem tetszik.-motyogtam.
-És hogy is hívják azt akivel ma olyan jókat csevegtél?
-John Grimes. Nagyon kedvesek és közvetlenek, komolyan nem gondoltam volna.-magyaráztam.- A rajongókkal is kedvesek, és bármit is akarnak, azt megpróbálják teljesíteni.
-Belezúgtál?
-Dehogy is!-csattantam fel, amitől a kicsi, csendes utca beleremegett.
-Akkor miért vagy olyan, mint egy rajongó?-vigyorodott el.
-Mert jó a zenéjük, és csodálom őket.-mondtam, majd becsuktam a szememet, hogy hangsúlyozzam mondanivalómat. 
Taylor ezúttal csöndben folytatta a masírozást, majd lekanyarodtunk, és a főútra értünk, ahol a házunk állt. 
Felbaktattunk a régi, kopott lépcsőkön, és bementünk a lakásba.
Lisa a tévé előtt aludt, a villanyok le voltak kapcsolva. Éjjel 11:30-kor értünk haza.
Tay bevágódott a szobájába, és becsukta az ajtót. Valahogyan sejtettem, hogy reggelig nem látom.
A szobám úgy állt, ahogyan reggel hagytam. Rádőltem az ágyra, és Johnra gondoltam. Nem tudtam kiverni a fejemből az a tökéletes arcát. A szép szemei ott figyeltek, és a szája édes mosolyra húzódott.
Azt hiszem, beleszerettem...