Amikor az álmok valóra válnak...

Egész nap egyedül ültem a sötét színházteremben. Néha elsuhant mellettem Tay vagy Sara, de nemigazán figyeltek rám, vagy arra, hogy az ikrek nincsenek velem. Edward néha feltűnt a környékemen, kérdezgetett John felől, de én sem tudtam többet mondani, mint amennyit ő tudott.
Egészen délután négyig John színét sem lehetett látni. Ki is rúgathat, mivel Sarával olyan jóban vannak. Azért remélem nem ilyen szívtelen...
Egyszer csak kinyílt a nagy ajtó, és halk lépteket hallottam közeledni. Nem nagyon érdekelt, hogy ki az, ezért, nem néztem hátra.
Hirtelen leült mellém, majd észrevettem, hogy John az. Basszus, most jön a fejmosás.
Csöndben ültünk egymás mellett, és ez a hallgatás kezdett kínossá válni, de semelyikőnk sem akarta megszólítani a másikat. Két percig ültünk így, egymás mellett.
-Figyelj nem akartalak megbántani, csak tudni akartam, hogy miért vagy együtt Amyvel. Tényleg nem tudtam, hogy ezt nem akarod szóba hozni, de...-hadartam, de befejezni nem tudtam, mert a számra tette a kezét.
-Cshssss-hallgattatott el. Zöld szemeibe néztem, majd elöntötték a gyomromat azok a bizonyos pillangók. A tökéletes arca megint megbabonázott, és hirtelen a közelségére, a csókjára vágytam. Rachel, mi ütött beléd?!
-Semmi baj.-suttogta.-Nem a te hibád.
A keze még mindig a számon pihent, de erre a mondatára kérdően felhúztam a szemöldökömet. Lassan elvette a kezét, a reakciómra várva. Kissé összehúzta magát, gondolom azt hittem, felpofozom. Képes lettem volna, de velem nem. Őt semmi pénzért nem bántanám, hisz szeretem.
-Akkor csak annyit, hogy ne haragudj.-motyogtam a legpuhább hangomon.
-Nem haragszom. Nem is haragudtam, csak nem akartam, hogy lásd, miközben összetöröm a saját szívem.-mondta, miközben búskomor arccal és kiskutya szemekkel nézett rám. Mit nem adnék azért, hogy belém szeressen.
-Sajnálom.-álltam fel. Az agyamban valami nagyot kattant, hogy talán még John is hallotta. Nem szabadna érzelgősködnöm vele.-Mennem kell, még Taylorral kell beszélnem a fellépésetek előtt.-persze ez nem volt igaz. Beijedtem.
-Rendben. Majd találkozunk.-nyugtázta.
Gyors léptekkel elindultam a női mosdóba, a cipőm halkan puffant a karmazsin-vörös szőnyegen.
Bevágódtam a lengőajtón, majd rátámaszkodtam a márványpultra. Ziháltam, a tenyerem izzadt, a szívem eszméletlenül kalapált.
-Kipp-kopp.-cincogta valaki lassan, majd tűsarkakon közeledett felém. Ijedten pillantottam fel a tükörbe, és a hátam mögött lévő Amyre szegeződött a tekintetem.
-Megijesztettél.-motyogtam, majd felegyenesedtem és felé fordultam. Egy lépést tett felém, majd a jobb lábára helyezte a sújt.
-Tudod Rachel, nem szeretem, ha valaki a pasim körül ólálkodik.-magyarázta, miközben előttem lépkedett, majd megtorpant.- Szóval szerintem jobb, ha eltűnsz.
-Hogy mi?-néztem az ijesztően kék szemeibe.
-Jól hallottad Withe. Takarodj John közeléből!-kiabált választékosan, és minden szót kiemelt az utolsó mondatban.
Sokkot kaptam. Ennyire ragaszkodik hozzá? Csak a pénzre hajt. Ez rögtön lecsengett az arckifejezéséből: védi a területét.
Talán fel kéne vennem vele a harcot? Ha már ki akar nyírni, akkor nem mindegy nekem? Amúgy is szeretem a konfliktushelyzeteket.
-Véded az örökséged?-motyogtam.
-Hogy mit mondtál?-lépett felém fenyegetően.
-Tudom, hogy John jövedelme kell neked. Ha igazán szeretnéd, akkor Edwaröt is elfogadnád.-szurkálódtam, majd én is léptem egyet előre.
-Mit tudsz te? Csak egy asszisztens vagy, semmi több. Nem kéne beleütnöd a azt a pisze orrodat a nagy emberek dolgába.-morogta, majd vigyorogva figyelte a reakciómat.
Ha lehetett volna, ott, helyben széttépem azt az idegesítően tökéletes fejét.
-Szerintem egy kozmetikusnak nem kéne dumálnia.-nem bírtam tovább magammal, ezt muszáj volt kimondanom. Hisz Amy Childs nem más, mint egy lepukkant sztár, aki most kozmetikát vezet, és szépségtanácsokat ad. Annyira tönkretette magát, és annyi plasztikai műtétet végeztetett, hogy a pénze a márciusi árral elúszott, és most úgy keresi a mindennapi betevőjét, hogy John Grimes barátnőjét játssza.-Ja, és nem szokásom olyan pasikra rámászni, akik szeretik a barátnőjüket. Remélem érted a célzást Amy.-sziszegtem, majd kibillegtem a mosdóból, és felmentem a fiúk öltözőjébe.
John és Edward szokásukhoz híven a kanapén lazultak, miközben a Twittere pötyögték a mondanivalójukat.
-Sziasztok.-sóhajtottam, majd leültem a legközelebbi székbe, Amy hisztijére várva, vagy arra, hogy Sara kirúgott.
-Téged is lehet látni?-mosolygott Edward a laptop mögül.
-De mennyire.-motyogtam.
-Valami gond van?-állt fel John és közelebb jött hozzám.
-Nem, semmi.-sunnyogtam, majd eltereltem a szót.-Hol voltál ma?
Kérdően nézett rám, majd felhúzta a szemöldökét. Ezt nem kellett volna megkérdeznem?
-Ömm sétáltam.-morogta.-Beszélhetnénk?
-Persze.-nyögtem zavartan, majd követtem a folyosóra.
Kiléptünk az ajtón, majd elsiettünk a folyosó végére, ahol tegnap elbúcsúztunk. Lassított léptein, majd megállt, és felém fordult, és a szemembe nézett.
-Mit mondott neked Amy?-kérdezte az igazságra várva. Honnan tudta, hogy beszélt velem?
-Amy?-csak ennyit bírtam kinyögni, mert komolyan meglepett.
-Tudom, hogy megfenyegetett, mert ez a szokása.-motyogta, miközben kipillantott az ablakon. Gondterheltnek tűnt.
-Mióta is vagytok együtt?-pislogtam megilletődötten.
-Egy éve, és mindenkit eltávolít a közelemből.-morogta, tökéletes arca elszontyolodott.
-El akartad valaha is hagyni?-kérdeztem, megint nem figyelve a kifejezésemre, és megint tolakodó lettem.
-Őszintén?-nézett mélyen a szemembe.-Igen, már több mint egy hónapja próbálkozom vele. Sajnos mikor megismertem az igazi Amyt, és megmutatta a foga fehérjét, rájöttem, hogy neki csak egy pénzeszsák vagyok.-mondta szomorúan.- De minden sztárnak ez jut, nem?
-Ezt most komolyan kérdezed?! Ez egyáltalán nem igaz! Te  is lehetsz boldog bárkivel, bármikor, bárhol!-pislogtam idegesen a bátor hangom hallatán.
-Bárkivel?-kérdezte meglepetten.
-Akárkivel.-vágtam rá magabiztosan. A csodálatos mosolya kiült a tökéletes arcára, és legszívesebben megsimítottam volna. Mélyen a szemembe nézett.Ez volt AZ a pillantás.
A szívem irtózatos vágtába kezdett, a gyomromban felröppentek a pillangók, és elszédültem.
John közelebb lépett, majd ajka az enyémmel találkozott...