Fájdalom...

-Edward, miről beszélsz?-kérdeztem idegesen.

-Nem tudom.-dörmögte, majd hátat fordított nekem.- Nem akarom a füledbe ültetni a bogarat, ezért inkább nem mondom tovább. Majd eljön az ideje...

-Edward kérlek!-fogtam meg ismét, de megrázta a vállát, és a gyenge karom magam mellé hullott. Nem fogja elmondani.

Gyors léptekkel kirohant a színházból, és én nem mentem utána az élet egyre sűrűbb erdejében. Hagytam, hogy fusson, hiszen úgysem fogja folytatni a furcsa mondanivalóját.

A lábaim remegtek, pedig nem történt semmi, mégis féltem. Éreztem, hogy valami rossz fog történni, mert Edward hangja vészjósló volt számomra. Minden egyes szava csengett a fülemben, és már szinte sorrendet váltottak, és borzasztó mondatok keveredtek ki belőle.

Teljesen elvesztem a szavak erdejében, és észre sem vettem, hogy Taylor előttem guggol, és próbál felszedni a földről.

-Rachel, mi bajod? Hallod? Rachel!-rángatta a vállam, és láttam a szemében, hogy kétségbe van esve a borzasztó látványtól.

-Nem történt semmi.-motyogtam.-Az ég világon semmi.

-Kelj fel!-morogta, majd erős karjai felemeltek a földről, és a lábaimra helyeztek.-Biztos, hogy jól vagy?

-Fix, csak elfáradtam.-mondtam unalmasan, majd elindultam John öltözője felé.

Tay valamennyire kisegített a félelmemből, de még mindig nem tudtam semmit. 

Legjobban az idegesített, hogy Amy és John együtt vannak, egy szobában. Tegnap szakítottak, és Johnnal tegnap óta vagyunk együtt. Vagyis, nem is vagyunk együtt? 

Hiszen ami történt, az csak egy csók volt. Semmi több.

Lefordultam balra, és a megszokott sötét folyosón ballagtam, egészen az öltözőig. Csend honolt. Sehol senki, csak én, és a cipőm kopogása.

Ekkor kinyílt az öltöző ajtaja, és Amy mosolyogva libbent ki rajta, majd elsuhant mellettem, úgy, hogy a válla meglökte az enyémet.

Ott álltam, mint egy kislány, akinek a fagyija a földre esett. Amy szemkontaktusa és ördögi mosolya egy pillanat alatt a földbe döngölt. 

John az ajtófélfának támaszkodva nézett a vörös ciklon után, és arca sápadt, fájdalmas volt. Szinte ijesztően festett a tökéletes arc, és a gyönyörű szem most méregzöld árnyalatát vette fel.

Hirtelen szemei az arcomon állapodtak meg, és a vonásaimat fürkészték. 

Felvettem a szemkontaktust, és egymást bámultuk. Ez volt az első, amikor nem kaptam el a tekintetemet egy fiúról egy perc után. Szerelmes voltam, és tudtam, hogy ő is ugyanígy érez.

-Szeretlek John!-mozdultam felé, csókra vágyva. John hűvösen fogadta, és nem viszonozta az ölelést.

-Rachel beszélnünk kell.-motyogta, majd eltolt magától.

-Miről?-pislogtam idegesen, majd mutatta, hogy menjek be az öltözőbe.

Lassan bementem a kis szobába, és leültem a kanapéra. Johnt néztem, aki idegesen járkált előttem.

-Rachel, szakítanunk kell.-mondta, miközben megállt, és a szemembe nézett.

Először nem fogtam fel, ezért tovább pislogtam, aztán leesett. Vége a kétnapos románcnak, és nekünk is.

-Micsoda?-motyogtam, majd lassan felálltam, és John szemébe néztem.

Innentől világossá vált minden. Amy, Edward, John és a hűvös tekintet. Ez mind csak játék volt.

-Jól hallottad. Ezt te sem gondolhattad komolyan.-mondta szemrehányóan.

-Te csak játszottál velem.-sziszegtem, majd felerősödött a hangom.-Azt hiszed, hogy bárkivel játszhatsz kedved szerint?!-ordítottam, amitől John egy lépést hátrált, és kerek szemekkel bámult.- Hagytad, hogy beléd szeressek. Miért akartál mindenáron tönkretenni?-suttogtam ismét, majd könnyeim patakzani kezdtek.

-Válaszolj!-kiáltottam, mire John ismét az arcomat kezdte fürkészni.

-Változatosságot akartam.-motyogta.

-Hogy tehettél ilyet?-szipogtam.-Hogy lehetsz ilyen rohadék?!

- Sajnálom.-suttogta. Láttam a szemében, hogy valami benne is összetörik, de ezt jól leplezte.

-Mit? Azt, hogy egy életre megutálom a férfiakat?! Oh semmi baj, megbocsátok!-ordítottam.-Edwardnek igaza volt. Nem kellett volna összejönnöm veled!

-Rachel, kérlek.-motyogta.-Nekem ez ugyanúgy fáj, mint neked. Nem tehetek mást.-mondta, majd kiskutya szemekkel nézett rám.

-Ezt meg ne próbáld nekem beadni John Grimes! Ezt te sem gondolhattad komolyan, hogy a te szavaiddal éljek.-ordítottam.-Tudod mit? Soha többet nem akarom látni a pofádat! Pontosan ugyan olyan vagy mint Amy! Mondhatom, összeilletek!-sziszegtem, majd kivágtam az ajtót, és gyors léptekkel rohantam el arről a borzalmas helyről.

John összetörte a szívem. Akármennyire is szerelmes vagyok belé, ezt nem bocsátom meg neki. Soha...

John szemszöge:

Amikor egy üzenet érkezett, nem figyeltem rá, de később elolvastam, és meglepődve pásztáztam a sorok között:

,,Kedves John!

Remélem nagyon jól érzitek magatokat a kis ribancoddal, és jobb, ha kiélvezitek, mert ezek lesznek az utolsók. Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el: Szakítanod kell Rachellel, nehogy 'valahogyan baja essen'! Tudod, hogy a családom ismer olyan embereket, akik szívesen takarítanak vérfoltokat egy kis pénzért cserében! Remélem, jól döntesz!

Csókol: Amy" 

 U.i.: Ha áll az alku, csörögj rám, és megbeszéljük a továbbiakat!

Elborzadtam. Nem hiszem el, hogy Amy ilyenekre képes lenne, csak a pénzem miatt. Igazából nem is én kellek neki, hanem a gazdagság.
El kell fogadnom, mert nem tehetem ki Rachelt ilyen veszélyeknek, hiszen Amy bármire képes. Akármennyire szeretem Rachelt, és akármennyire fáj, meg kell tennem. El kell távolítanom Amy közeléből.
Tárcsáztam az ördög számát, és vártam a pokol kínjaira.
-Igen John?-csilingelt a hangja.
-Rendben, megteszem.-motyogtam, majd kinyomtam a telefont.

                                                                         ********

 -Örülök, hogy újra találkozunk John.-sziszegte Amy.
-Miért csinálod ezt velem?!
-Mert megcsaltál John! Így nem fogok tudni megélni! És lássuk be, fontos az életünkben a szerelem...-nyávogta, majd  járkálni kezdett körülöttem.- Tudod a boldogság nem fontos. Nekem nem. A tiéd meg lássuk be, most törik össze Johnny. Sosem fogsz megszabadulni tőlem.-sziszegte, miközben ördögi mosoly ült ki az arcára.
Legszívesebben megfojtottam volna, de nem tehettem. A gorillái készenlétben álltak, és Rachel életét nem tehetem kockára.
-Rendben. Elküldöm Rachelt, de cserébe megígéred, hogy nem fogod bántani. Ígérd meg!-morogtam.
-Jó. Nem bántom. Csak el kell hitetned vele, hogy nem szereted!-mondta kedvetlenül, majd folytatta- Jajj John, milyen szép életünk lesz.-lelkendezett.
-Kérlek, ezt ne most.-motyogtam, majd mutattam, hogy mehet.
-Szia Johnny, este találkozunk! ÉS ne lássam többet azt a lotyót!-sziszegte, majd kilibbent az ajtón.
Rachel kint állt a folyosón, és kerek szemekkel nézett rám.
Most jön életem legnehezebb beszélgetése.

Rachel szemszöge:

Meghaltam. Belül a szívem darabokra törve rázódott futás közben. A könnyeim potyogtak, de senki nem foglalkozott velem.
Egyedül akartam lenni, és elbújni a gonosz világ elől, ahol engem csak bántani tudnak.
Lélek szakajtva rohantam végig a csendes utcákon, és berobbantam a házunk ajtaján.
Feltéptem a lakásajtót, és becsaptam. Lefolytam az ajtón, és hangos zokogásban törtem ki. Fájt mindenem, de legfőképp a szívem.
Bevonszoltam magam a szobámba, és Johnra gondoltam. Csak ő járt a fejemben, és nem tudtam kiverni belőle, mert szeretem...