Kiút a depiből...

Teltek múltak a napok, és én egyedül maradtam. Taylor mit sem tudott az egészről, csak annyit, hogy felmondtam a munka helyemen. Tudom, hogy hülyeség volt, de nem tudnék visszamenni oda, és arcra fagyott mosollyal vigyorogni, főleg, hogy az ikrek többször is ellátogatnak majd oda.
Ennek a főnököm ugyan nem örült, de azt mondta, hogy amint rendbe jönnek a dolgaim, szívesen vár vissza a színházba.
Elég megértő volt velem szemben, hiszen a történtek nagy részét vagy látta, vagy hallotta valakitől.

Sírok. Egész álló nap, és Lisa sem tud megnyugtatni. Megkértem, hogy ne meséljen ez egészről Taynek, mert véletlen valami hülyeséget csinálna, amiből nekem lenne problémám.
Johnon és a szakítás furcsa okán jár a fejem.
Igazából a szomorúság 2 nap után lappadt, de a sírás nem javult. Minden feszültség, ami egész életemben felgyülemlett bennem, az most jött ki. Már attól félek, hogy a könnyeim elfogynak...
-Rachel, fent vagy?-nyitott be suttogva Lisa.
-Igen.-motyogtam, majd az ajtó felé fordultam.
-Hoztam neked enni.-mondta, majd elmosolyodott.- Csokit is hoztam, mert most kell a boldogság hormon.
-Köszönöm Lis, de nem kellett volna. Majd csak túlélem valahogy.-morogtam, majd a hátamra fordultam.
-Figyelj Rache, muszáj lesz kijönnöd a szobádból. Egy hete itt kuksolsz.-mondta aggodalmasan, majd leült mellém az ágyra.
-Miért másznék ki a jól bevált bunkeremből, ha odakint a világ minden baja rám hárul?-szipogtam, majd a párnába fúrtam a fejem.
-Hát ezen segíteni kell. Ma este elmegyünk bulizni, és nincs vita!-ugrott fel az ágyról.
-De én nem akarok.-nyávogtam, majd felültem.
-Nincs kifogás édesem, ma este bepasizunk!-nevetett, majd rácsukta az ajtót, hogy ne tudjak kifogásokat keresni.
Ezen elgondolkoztam. Nem is lenne olyan rossz, ha egy kicsit kimozdulnék, és tuti, hogy elfelejteném Johnt.
Nagy nehezen kimásztam a jó, meleg, puha ágyikómból, és a tükrömhöz vonszoltam magam.
Egy lányt láttam. Egy lányt, aki borzasztóan néz ki, túl vékony, és a haja csomókban áll. Kisírt szemei karikásak, és pirosak.
-Hát, elég szarul nézel ki...-motyogtam a tükörképemnek, majd beletúrtam a hajamba. A kezem majdnem beleragadt.
-Oké, ezen segíteni kell!-suttogtam, majd nagy léptekkel, és magabiztosan bevonultam a fürdőszobába...
Forró vizet engedtem a kádba, és élvezettel merültem el a málna illatú habok között. Csodálatos érzés volt, hogy ellepnek a világos-rózsaszín habok.
Túl sokat vártam ettől a kapcsolattól. Na meg Johntól. Azt hittem, hogy ő más, és nem olyan mint egy sznob paraszt, de ezek szerint csaltak a megérzéseim. Hagyta, hogy beleszeressek, majd eldobott, mint egy rongyot.
Egy idő után arra jöttem rá, hogy megint Johnon vívódom. Nem bírom kiverni a fejemből a tökéletes arcát, a vonásait... Rachel!!

                                                                          *******

A hajam végre tiszta, tehát kimozdulhatok a szobámból. Jó volt újra gondolkozni a dolgokon, és nagyjából megemészteni a történteket.
- Jó reggelt Csipkerózsika!-ugrott elém Lisa.
-Szia.-mosolyogtam, majd leültem a kanapéra.
-Ezek szerint este velem jössz?-huppant le mellém.
-Azt mondtad, hogx nem tehetek mást...-motyogtam, miközben a körmömmel babráltam.
-Nem gondoltam komolyan.
-Ezt jó tudni Lis. Akkor már megyek is vissza...-ugrattam.
-Hé, ne! Kérlek!-nyúlt utánam.
-Csak ugratlak, nyugi már.-nevettem, majd elterültem mellette.- Hova megyünk?
-A legjobb dublini diszkóba.-mondta elégedetten, majd felugrott.- Két óra múlva indulunk, úgyhogy szerintem kezdj el készülni!
-Rendben, csak hagyj bambulni még egy kicsit.-morogtam.
-Gyerünk, állj fel!-fogtam meg a csuklómat, és teljes erejéből felrántott a kanapéról.
-Jól van, indulok.-néztem rá morcosan, majd bevonultam a szobámba.
Kitártam a szekrény ajtaját, és leültem vele szemben a fölre. Elgondolásom sem volt arról, hogy mit vegyek fel estére.
Végre van egy ember ak figyel rám. Lisával jó barátok lettünk, mióta Tayyel ideköltöztünk hozzá. Csodás lakótárs, és lehet vele bulizni.
Bűvölten ültem a szekrény előtt én bámultam a mélységét. Lehet, hogy el sem kéne mennem, de lehet, hogy jót tenne.
Végül a hosszas vívódás után, bemásztam a szekrénybe, és keresni kezdtem. Minden ruhának volt valami hibája.
Aztán végül egy bézs színű ruha mellett döntöttem egy lenge kardigánnal és egy szép nyaklánccal. Csodálatos, ezzel meg is volnánk!

                                                                        ********

-Kész vagy?-nyitott be hozzám Lis.
-Pillanat.-motyogtam, miközben próbáltam szép tusvonalat festeni a szememre.
-Kint várlak.-mondtam, majd elment.
Körülbelül két perc múlva én is az ajtóban álltam és a cipőmmel küzdöttem. Lassan de biztosan sikerülte felvennem a magassarkúmat, majd kilibbentem az ajtón. Lisa kint állt és a telefonján pötyögött.
-Mehetünk?-motyogta böngészés közben.
-Persze.- feleltem selymes hangon, majd elindultam előre a lépcsőn.
Most magabiztosnak éreztem magam, és tulajdonképpen Johnt is elfelejtettem, már amennyire el lehetett felejteni...
Izagtottan álltunk a kapuban, a taxira várva. Lisa még mindig SMS-ezett, de nem különösebben zavart.
Végül a várva-várt sofőr is megérkezett, és beszálltunk a kocsiba.
-Hova lesz hölgyeim?-kérdezte kedvesen az öreg.
-A Tripodba...